A Gagarin utazását megelőző tíz évben 48 kutya utazott a világűrbe, és sajnos húsz nem élte túl az utazást. Nevüket, és egyáltalán létezésüket hosszú évtizedekig homály fedte.

Lajka emlékműve

Komoly tévedés azt hinni, hogy a kísérletek során a kutyákat egyszerűen beszíjazták a fülkébe, és figyelték a műszerek adatait. Mivel a kutatóknak alapvető élettani adatokra volt szükségük, nem olyanokra, amelyeket az állatok stresszhelyzetben, pánikban, félelemben mutatnak, ezért a kutyák szabályos űrhajós kiképzést kaptak. Szabályos űrhajós jelöltek voltak, mindegyikkel külön-külön foglalkoztak. Bőrük alá érzékelőket ültettek, és eltávolították a nyaki ütőerük egy darabját. Így könnyebben tudták mérni azokat az adatokat, amelyek a repülés és a súlytalanság alatt bekövetkeztek. Hozzászoktatták őket a rázkódáshoz, a zajhoz, a gyorsuláshoz, a nehézségi erő változásához, a súlyuk megnövekedéséhez, az alacsony nyomáshoz. A kutyák fél év után készen álltak a kísérletre.

Fontos megjegyezni, hogy a kutatók nem kísérleti állatokként bántak ezekkel a jószágokkal. Szinte partnernek, kollégának tekintették őket, több esetben is kialakult klasszikus gazdaviszony is. Egyetlen jelentésben vagy jegyzetben sem szerepelt a kísérleti állat szó. Maga Koroljov is kutyabolond volt. Minden nap reggel és este is meglátogatta az állatokat eljátszott velük, ellenőrizte körülményeiket. Jaj volt annak a gondozó, aki nem vigyázott rájuk megfelelően.

1960-ra készült el az első olyan űrhajó, amely alkalmas volt a visszatérésre. Ezt is kutyákkal akarták először tesztelni. Szerjapin munkatársa, Oleg Gazenyko – napjainkban már nyugalmazott altábornagy, akadémikus – választotta ki a jelölteket az utazásra. Könnyű és apró kutyákra volt szükség, 34–43 centiméter hosszúságú ebek jöhettek csak számításba. Ljudmila Radkevics – aki ma már a biológiai tudományok kandidátusa – kocsijával napokig járta Moszkva és környékének utcáit, mérőszalaggal méricskélte a kóbor ebeket. Végül összesen hatvan kutyát gyűjtött össze.

Az új űrhajó a Vosztok nevet kapta, első utasai pedig Liszicska és Csajka voltak. A rakéta azonban pár perccel az indítás után felrobbant. Az augusztus 19-i indítás már sikeres volt. Bjelka és Sztrelka 18-szor kerülték meg a Földet, és szerencsésen landoltak a tajgán. A 24 órás repülés megnyitotta az utat az emberes űrrepülés előtt.

Oleg Gazenko, Belka és Sztrelka

Oleg Gazenyko nemzetközi sajtótájékoztatót rendezett, és Ljudmila Radkeviccsel közösen bemutatták a két kutyát a világnak. Bjelka és Sztrelka igazi világsztár lett. Mindenki ilyen kutyát akart, még Kennedy elnök felesége is. Hruscsov elnök, mikor Amerikában járt, megígérte neki, hogy kap egyet. Díszes ketrecben elküldte elküldte neki Sztrelka egyik kölykét, Pusinkát. Pusinka testvérei később a kitüntetett alkalmazottaknál kaptak otthont. Hruscsov ajándéka burkolt politikai üzenet volt: Kennedynek nap mint nap a Fehér Házban kellett látnia bizonyítékát a szovjet űrfölénynek.

Ekkor már fél éve gyakorlatoztak az első űrhajósjelöltek Moszkva közelében, hogy ember is elhagyja a Földet. A Vosztok űrhajón csupán annyi átalakítást végeztek, hogy a két katapultülés helyére egy masszívabb, ember számára készült ülés került. Koroljov bejelentette: még két sikeres kutyás repülés, és 1961-ben ember indulhat az űrbe. Azonban nem egészen így történt. Közbeszólt egy tragédia.

1960 decemberében két kutya, Muska és Pcsolka veszett oda. Az űrhajókba be volt építve ugyanis egy olyan szerkezet, amely azonnal elpusztította azt, ha ellenséges ország légterébe tévedne. A kísérlet során műszaki hiba lépett fel, és a jármű letért a kijelölt pályáról. Amikor a gép észlelte ezt, felrobbantotta a kabint.

Decemberben még egy Vosztok emelkedett a magasba, fülkéjében Zsemcsuzsnajával és Zsulkával. Már a legelején probléma adódott, a rakéta rossz irányt vett, a landolás helye közel volt a kínai határhoz. A személyzet minden pillanatban várta a robbanást, ami végül nem következett be: a két kutya szovjet földön, Tunguszka közelében landolt. A keresőcsapat csak néhány nap múlva talált rá. Mindenki legnagyobb meglepetésére a két kutya életben volt.

1961. március 9-én Csernuska indult az űrbe, egy Ivan Ivanovics névre keresztelt próbababával, ami embernek szánt szkafanderben és ülésben tette meg az utat. Egyszer megkerülték a Földet, és sikeresen landoltak. Már csak egy útra volt szükség. 1961. március 25-én indult el az utolsó kutyás expedíció: Ivan Ivanovics társa Zvjozdocska volt.

A Gagarin utazását megelőző tíz évben 48 kutya utazott a világűrbe, és sajnos húsz nem élte túl az utazást. Nevüket és kilétüket hosszú évtizedekig homály fedte. Akik elpusztultak, az űrben vagy a sztyeppén leltek örök nyugalomra. Ám gazdáik méltó módon búcsúztak el tőlük.

 

Ajánlat:

Titkos történelem - űrhajós kutyák (I)

Titkos történelem - Hogyan halt meg Lajka (II)

A mádéfalvi rejtély

 

Ne hagyd ki a többit sem.